Sosem tudtam
a kockát apró hagymákra vágni
Velem van a baj...?

Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem lepem
a Föld nevű bolygót, mi
az én szeméttelepem.

Hosszú, végtelen, kietlen.
A véletlen szülte táj.
Hatalmas erők szülötte,
oly nagyoké! Szinte fáj.

Hegyek, felhők, vízcsobogás,
s azok a színtelen szelek!
Kár, hogy az egész egy nagy
szennyvízmosó telep.

Halszag terjeng köröttem,
bohón bolyongok a bojban,
- langaléta hangyalétem -
amíg fel nem robban.

A Föld bármikor elnyelhet,
ezerszer erősebb, nagyobb.
Belőle lettem én is,
És mégis ellene vagyok.

Porszem vagyok, mint a többi.
Picike, könnyű, jelentéktelen.
Millió testvérem is gyönge,
a szelek játszanak velem.

Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem vonom.
A Föld nevű szemétdomb-
ot, hol élek, s az otthonom.

Mario és Luigi —
Harcolni kell, ugrálni!
Férgek fejét széttiporja,
Hadd pusztuljon a latorja.

Pénzt is gyűjt a rossz napokra,
Gombától nő még nagyobbra.
Pszihedelik medzsik másrúm
Jobb cucc, mint a CBA-s rum.

Vízvezeték szerelője
Vígan ugrál csőről csőre.
De ha lukba belepottyan,
Seperc alatt ki is purcan.

Rongyos vergődés szülötte
lángoló szárnyakként emészt
gerinces tobzódás tudod te
a falról lekapart penészt
új utakon jár és nyársal
láncravert forrongás eme
deformált sziklaként már sal-
étromsavat erős karod emel
és lefagyasztott aggyal
égő glóriával fejére szegezve
a WC-ből iszik egy angyal
új maltert keverhet tudod te
hogy kinyílnak mind az ólak
és a kapuk ripsz-ropsz elrohadnak
egyre nehezebb megmaradni jónak
és behódolni a győzhetetlen hadnak
bár a kérdés eszembe jutott a
reggel és ellepte az eszemet
ki a hülye én nem de tudod te
hogy kettőnk közül ki az eszement
hörcsögök halnak meg akkor
ha becsöngetek a lakásba
miben bombára csatolt vekker
szennyeskosarat kiásva
azt gondolod hogy piás vagy
viszont az oltárra vizel
uborkalében a hibás agy
döntsd el kinek hiszel
tudod te.

Pogány mind, vesszen a férgese!
Égjen el a rum a palackban,
sercegjen a kontár malacka!
Nem öli meg kígyó mérge se.

Akadálymentesítettek a sintértelepnél.
A Bodri megsántult, le kellett vágni.
De tudni kell, hogy nem halt meg hiába.
A húsát exportálják Etiópiába.

A tájat a lenyugovó
vöröses nap aranyozza,
Szőke szépség egy napágyon
feszes mellét olajozza. 

A külföldi szerzők remekműveit a magyar diákok legtöbbször fordításokon keresztül ismerik meg. A költők azonban rendelkeznek bizonyos mértékű fordítói szabadsággal, így a magyar változatok sokszor merőben eltérőek lehetnek. (Lásd Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala című művét.) Az alábbiakban erre látunk példát Alexander Henry Tvolvasich Flying pigs című versén keresztül:

Repülő disznók (Weöres Sándor fordítása)

Ó, a kék égen
Repülnek a disznók,
Repülnek a disznók.

Harmadnapra hej,
Savanyodik a befőtt, 
Savanyodik a befőtt.

Szárnyaló hízók (Tóth Árpád fordítása)

Szellő sóhaja,
meglebbenti sertéd,
Szárnyaló hízók
Repülnek szerteszét.

Disznótor (Móricz Zsigmond fordítása) 

Disznótorra mindig
Epekedve várok
Mennyei sertéshúsból
Vígan lakomázok.

Érkezik a böllér,
Kezében a kése,
A disznóba szúrja
Hadd repedjen szíve. 

Röfögő lelkét ím
A mennyország várja,
Idelenn a húsa
Ember lakomája.

Az élet szar (Kassák Lajos fordítása) 

Öblös kondenzátor
pagyvatag agyzselé himnuszt éneklő réti bográcsok
anyáddal háltam mondta micimackó
véreset hánynak a sarokban a pogácsák
cos (pina + látványpékség) = 0.93
helytelenül ingatag szennyes moslékszar 
halálom napján magassarkúban táncol
egyszobás lakás konyhával
liliomtiprók bálján körhinta
szteppelő cethal univerzum.

Angol háznak
Angol bűze,
Pudinghernyó
Nyársra tűzve.

Ellepték elmém
Pudingfejű gnómok.
Karácsony másnap
A mélyére ásnak.

Hatszótagos puding,
Bőrös a teteje.
Szegények kenyere;
Udvarvégi budink.

Puding, sólyom, hintaló,
Ferencváros, gőzhajó,
Meszticek és mulattok,
Pudingagyú barbárok.

Szenteste puding, másnapján
Puding. Harmadnap maradék
yorkshire puding. Puding, puding,
Puding, puding, édes puding.

Bejgli.

Inkább lennél
büdös fekáliában úszó
négykézláb a földön kúszó
matt részeg piás,
vagy hűvös tavon ringatózó
fa csónakban rángatózó
epilepsziás?

Hozzátok hát elém... véreres lovam. 

A dögkastélyban olimpikonok nem edzenek,
a dögkastélyban büdös dögök leledzenek.

Medvetalp,
Medvetalp,
Jaj, de nagy.

Az ország
átlagos
értelmi színvonala meg sajnos nem.

Szecsuánban nincsenek fókák.
De nem vagyok biztos benne.
Viszont hogyha lennének,
Az sem lenne a kedvemre.

Lakásomban van egy szoba.
Szoba, amit sosem láttam
azelőtt, hogy tegnap este
véletlenül rátaláltam.

Ahol lakásom tervezték,
kifogytak a grafitból tán.
Úgy tűnik, az építészek
a tervrajzból kispórolták.

Sosem volt még
Ódon váram
Levendula ablakában
Yoda mester!
Olybá tűnik nekem: végre
Megbűnhődik ő is egyszer.

Gépesített fémkorszakunk
Egérajkú mézes testén
Celldömölki géplakosok
Imádkoznak érte büszkén.

Páva

Felszállott a páva,
fel, a vezetékre,
szénné égve zuhant
onnan le a rétre.

Maki

Őserdőben élt a maki
Majom barátjával,
Mígnem tegnap széjjellapult
Egy buldózer által.

Medve

Hogy várta a mackó
az idei év telét!
De téli álmot nem aludt,
mert kihányta a belét.

Elhagyatott eme tér, szétrombolt pesti megállók,
Orrfacsaró kukabűz, hontalanok szaga ez.
Várom a nyolcas buszt, ami fél órán belül itt lesz.
Késik a járatom ím, itt ez az esti dugó.
Már látom, hogy elöl Sanyi, bár a kezében a kormány,
És a pedálon a láb, csak kocsiszínbe megy ő.
Álom elérnem célomat, ily későn a családom
Is bár még haza vár, nem jövök én soha már.

(Ezt a verset egyik szerkesztőnk még 2008 márciusában kezdte írni, azaz 1,5 év telt el a befejezéséig. A Huszttal azonos verslábakkal disztichonban írt paródiát összehozni bizony nem könnyű. Nem véletlen, hogy az oldalon jelenleg fent lévő összes paródia közül ez készült a legtovább. Persze közben rengeteg másmindennel foglakoztunk, de akkor is.)

Nyomott testedben vacogva kuporg
a szétázott, tépázott lélek;
úgy, mint szétvágott ubor-
ka tányérodon. De mondhatod: még élek!

Egy vak bányász lopott neked vasat,
egy kivénhedt tükörkép előtted áll,
egy rémséges alak melletted hasal:
a vérgőzt inhaláló kínhalál.

Pallosa néma; fekete kényelem
tudtodra adja: nem számít már
a kötélen száradó puszta érzelem.
"Letészem a lantot, jobb a gitár,

ez a téboly bolygója", rója
sorait üdvözülten kőbe, fába.
Kiskorában a vaspólya kaspója
szolgált menedékéül. A drága

üdvösség parázsa szikrát hány
a kárhozat teraszára, s fe-
ledteti a bút, a gyönge vágy
melegágya megáldja a szúrós
töviskoszorút.

Örülhetsz, a halál torz arcodra
csókot nyomott, ám a történelem-
könyveken nem hagyott most az
elcseszett életed semmilyen
nyomot.

Ami eléd jő, az torzonborz borzalom!
Felöltve a kámzsás patkányruhát már;
a léti réten túl, a túlvilági valón
rád a szőrtelen förtelem angyala vár.
...
..
.

(Utóhang)

Mostmár végleg elfogyott az életed.
A térded megrogyott, a remény elhagyott,
a nagy, nehéz bőröndödet letedd!
Vakvágány mellett várod a vonatot.

Kula szag rossz.
Kula potty le.
Kula potty
              potty
                      Csésze
                      Fajansz
                      Bokor
                      Nádas
Kula öreg.
Kula száraz.
Kula pöcegödör.
Kula felnőtt, Kula gyerek.
Potty kis Kula nagy emberek.
Kula trágya.
Kula szippant.
                      Autó
                      Gödör
                      Hátsó kert
Ki szippant?
Ha Kula szék reked.
Kula szék reked.
Kula neeeeeem tud szék reked!
Kula kutya.
                  csak gumi-gumi.

P<hCXß|||X16468{{{46854}32*

*!!%644 BB283Ł

Kutyám kutya.
Szőre szőr,
lába láb.

Barna, barna, barna,
Ez a magyar föld.