Pitbull-lecsó - egyedi humorblog

Pitbull-lecsó

Pitbull-lecsó a Facebookon RSS feed E-mail küldése a pitbull.lecso@gmail.com címre

Idegbohóc

Az Idegbohóc együttes honlapjaIdegbohóc a Facebookon Az Idegbohóc Last FM oldala Idegbohóc Twitter E-mail küldése a idegbohoc@gmail.com címre

Közlemény: a Pitbull-lecsón csak saját elménk termékei találhatók. (Egy-két kivétellel, ahol ezt megemlítjük.) Ha valami olyat találsz itt, amit már más blogon vagy oldalon láttál, akkor azt ők lopták tőlünk, és nem fordítva.

Kategóriák

Legutóbbi hozzászólások

  • Demonlord98: @Sajtos001: Vedd meg oszt akkor gyorsan tudod verni a faszod (2014.10.19. 00:29) Alpári Garfield vol. 23.
  • pitbull.lecso: Egy stockholmi sörözés mit ki nem hoz az emberből! A poén evolúciója, avagy hogyan lehet hárman ki... (2014.07.06. 19:44) Cukorka
  • Cucuminator: Többet! (kérlek) (2014.06.15. 02:32) Alpári Garfield vol. 28.
  • Cucuminator: @pitbull.lecso: Nekem mindegy, csak sok csöcs legyen benne. (2014.04.27. 21:17) A pacsirta 3. rész
  • Cucuminator: @pitbull.lecso: Azt mindig megéri, feltéve ha a sajátodról van szó. (2014.04.17. 10:34) Alpári Garfield vol. 27.

Csáth Géza - Móricz Zsigmond: Idill

2008.03.07. 15:08 | pitbull.lecso | Szólj hozzá!

(Ihletadó művek: Móricz Zsigmond: Szegény emberek; Csáth Géza: Anyagyilkosság)

Ma megöltem anyámat. Igazi férfias munka vót.
Estefelé meglátogattam. Kérdezte, főzzön-e valamit.
- Főzzön, ídesanyám.
- Oszt’ mit?
- Tuggya a fene.
- Krumplileves jó lesz?
- Hát.
- Akkó babfűzelék.
- No.
- Hinnye, de válogatós vagy te, fiam.
Ebbe’ maradtunk. Odasétált a konyhaasztalhoz, aztán elkezdte türülgetni az edényeket. Hozzászokott már az efféle dógokhoz. Közbe’ elmentem megetetni a gyesznókat. Meg a lovat.
- Ídesanyám, megvan még a Ráró?
- Meg hát.
- Oszt eszik az rendesen?
- Megjárja. Szénát.
- Répát nem ad neki?
- Derága.
Szegény, gondótam. A jószágok etetése után visszamentem a házba. Anyám még mindég a konyha körül foglalatoskodott.
- Osztán a Béla bátyám hogy van?
- Kukoricát termeszt. Megél.
- Kukoricát? – kérdeztem, azzal leszúrtam a kezem ügyében maradt vasvillával. Tekintete megüvegesedett. Mikor kihúztam a vellát, az apró sebeken keresztül elkezdett folyni a sötétpiros vér. Szólásra nyitotta a száját, de nem jött ki hang a torkán. Halkan összeesett.
Nem sok dolog vót a konyhafiókban. Hisz egyszerű, szegény emberek vótunk. Kivettem a konyhakést.
Odaléptem, letérdeltem mellé.
Egy ember fejét sokkal nehezebb levágni, mint azt bárki gondóná. Piszkos munka, de valakinek meg kő csináni ezt is. Szegény ídesanyám.
Sokan gyűlölik a hollót, mert kivájja az emberek szemét. A csőre pont megfelelő neki erre. Én a vellát használtam.
Ezután letoltam a nadrágomat, és belecsináltam az üres szemgödörbe.
Juliska néni nagyon csodálkozott, mikor átmentem hozzá száraz zsemlét kérni.
- Hát magának meg mitű peros a keze?
- Nem is nekem, hanem magának, mert barackot szedett az imént a kertben.
- No ne butáskodjon, a baracktú nem is… - ennyit tudott mondani, mielőtt kitekertem a nyakát.
A panír igazán jól sikerült. Már csak ki kellett sütnöm házi gyesznózsírban. Mikor készen lett, lementem az istállóba, osztán odaadtam a fejet Rárónak. Szegény állat egy szempillantás alatt befalta, olyan éhes volt.
Másnap meg is döglött.

Címkék: paródiák

A bejegyzés trackback címe:

https://pitbull-lecso.blog.hu/api/trackback/id/tr37370019

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.