www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/csath/anya.hun

A köcsög csodálatos lény,
homorú és domború,
temetői koszorú.

Létünk vize nyugszik benne,
az átlátszatlan rejtély,
vörös függönyös szentély.

Köcsög alján bolhapiszok,
ottan úszik egy bolha,
s a világ is egy bolha.

De a köcsög nem törik el,
nem kell neki sírásó,
halottakat elásó.

Friss, harmatos, üde szóval,
köcsöggel vár a reggel,
szólítgat, ha menni kell.

Köcsög vagyok magam is most,
kancsók között élek én,
különc vagyok, nincs remény.

Pohár voltam, köcsög lettem,
megnyugodott így a lelkem,
vagyok már büszke, bátor,
egy köcsög porcelánból.
_____________________________________________________

Készült Radnóti Miklós: Gyökér c. verse alapján, mely itt olvasható:

Radnóti Miklós: Gyökér

A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.