Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem lepem
a Föld nevű bolygót, mi
az én szeméttelepem.

Hosszú, végtelen, kietlen.
A véletlen szülte táj.
Hatalmas erők szülötte,
oly nagyoké! Szinte fáj.

Hegyek, felhők, vízcsobogás,
s azok a színtelen szelek!
Kár, hogy az egész egy nagy
szennyvízmosó telep.

Halszag terjeng köröttem,
bohón bolyongok a bojban,
- langaléta hangyalétem -
amíg fel nem robban.

A Föld bármikor elnyelhet,
ezerszer erősebb, nagyobb.
Belőle lettem én is,
És mégis ellene vagyok.

Porszem vagyok, mint a többi.
Picike, könnyű, jelentéktelen.
Millió testvérem is gyönge,
a szelek játszanak velem.

Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem vonom.
A Föld nevű szemétdomb-
ot, hol élek, s az otthonom.