Az udvarra érve rettenetes látvány fogadta. Apja, Béla ott ült a kútnak dőlve, véres lábbal. Vérnyomok futottak egészen az erdei ösvénytől.
- Apa! Mi történt?
Béla fájdalomtól eltorzult arccal nézett fel lányára.
- Farkasok. Az egyik megtámadott...
- Látom – mondta Kata lenézve apja lábára, amit még mindig erősen markolt állkapcsával egy szürke farkas – Mit csináljunk?
Apja sötéten nézett rá.
- Már túl késő. Sok vért vesztettem. Muszáj lesz megölni... – itt felordított, mert a farkas mélyebbre mélyesztette fogait – ...a farkast.
Mikor Béla felnézett, Kata már nem volt sehol, viszont lábnyomai a friss hóban egészen a nyitott fészerajtóig vezettek.
(folytatása következik)