Ócsároló vajda,
kicsike szenek.
Lócáról a parkba
rándultam veled.
Manyi néni szavann-
nákról beszél.
Predesztinálva van,
hajába a szél

belekapott. Szikle-
vél, tó rian.
Kemény, mint a szikla,
az enjambement.
Panorámaobjek-
tívvel alszom.

Emese egy szaros ággal
Nemes egyszerűséggel
oldalba bökött.

A köcsög csodálatos lény,
homorú és domború,
temetői koszorú.

Létünk vize nyugszik benne,
az átlátszatlan rejtély,
vörös függönyös szentély.

Köcsög alján bolhapiszok,
ottan úszik egy bolha,
s a világ is egy bolha.

De a köcsög nem törik el,
nem kell neki sírásó,
halottakat elásó.

Friss, harmatos, üde szóval,
köcsöggel vár a reggel,
szólítgat, ha menni kell.

Köcsög vagyok magam is most,
kancsók között élek én,
különc vagyok, nincs remény.

Pohár voltam, köcsög lettem,
megnyugodott így a lelkem,
vagyok már büszke, bátor,
egy köcsög porcelánból.
_____________________________________________________

Készült Radnóti Miklós: Gyökér c. verse alapján, mely itt olvasható:

Radnóti Miklós: Gyökér

A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.

úszó embrió
tekeredő hasmadzag
szárnyak és potroh

ködös árnyakon
valami szivároghat
mostmár mennem kell

tartós frizura
ínycsiklandó finomság
perwollal mosva

perisztaltika
hastájéki gyönyörök
erős benzinszag

ködös csillagkép
sétáló űrhajóznék
atmoszféraszmog

kétes izomváladék
gyönyörű fa lombjakor
elemes magnó

karcsú viperák
sivatagi skorpiók
tengerimalac

Mert minden bizonnyal
pirulna a pennám,
ha papírra vetné,
hogy lófaszerszám.

Bú-szonettek
buszon ettek.
Félsz a vaktól,
fél szavaktól.
E lapát íját,
El apátiát.
A digitális
addig is itt áll.

Letarolt, tar táj,
Lett arról tartály.
Rák ellenes Andi tanít,
Rá kellene sandítani.
Acél elemen tál,
a cél:elementál.
Rossz útú túrázás,
Mert az út tú' rázós.

rászállott a légy.

Gyakorlati sziklevél,
szült a tehén kisfedél.
Megpróbálni harmatszál,
elvitt engem martalóc.

Fekete szilánk-kastély,
birtokba vételkor
szegedi szerelem vágya
kint a pocok.

Felkúsztam a hegyormára,
Pástétom a könyököm,
Idegbeteg véraláfutás.

Szegfű ágya, bokor ága,
kemény kukac velem rág a
derék, drága kő.

Tér fal ott,
a vér halott,
a szer hatott.
És barokk
a vén fa rok-
ka nem farok.

Két fakard,
hogy szétvakard.
Kadét, a kart!
Még akart
Homér Jakart-
a céklaszart.

maceszgombócok
földrehulló rizsszemek
tojásrántotta

Már tévúton jár a zöld ló.
Nagy komoran néz az író.
Szól a csődör halkan: "Heló!
Lenne számodra egy meló."
A költő egy petefészek.
"Kaméleon orosz hüllő.
Seggébe akadt egy küllő,
Van pisztolya, remekül lő,
Autópálya nincs, csak dűlő."
Halljátok, én lepetézek!

"Talán majd még kedved szottyan!"
Mondta a ló, térde roggyan.
Kilehelné lelkét? Uggyan!
Csak megbotlott, vére buggyan.
Jól húzzák már a zenészek.
Két apród jön, hozzák Szondit,
aki egy hintóban szundít.
Hirtelen most odarondít.
Kondáslegény kongát kondít.
Én meg inkább tehenészek.

Tegnap meggylekvárt ettem.
Nem volt túl finom.

Egóm, legnagyobb vagy e világon,
hisz nem akad, kié nagyobb volna.
Ha bányalovon vágtatva zihálok,
a vállamon az egész világ gondja.

Távoli célom irányába törve,
a sűrű ködben felsejlik lábkörmöm,
Elmondom m'ért, ha hallani van kedve,
Mert bűvös körömből nincs mód kitörnöm.

Hisz életemnek kihúnyt lángját őrzöm,
s rezignáltan hányok körbe-körbe,
hisz Enyém a hatalom és a dicsőség,
jaj, én vagyok az egó és az IQ.

Góg és Magóg fia vagyok én,
meglepetés e költemény,
hazám
kazán

fűtésű, mellyel melegen
e albérleti szegleten
marad
hatok.

Fülembe forró ólmot öntsetek,
hogy eképpen süketítsetek
tele
text

Hatszázadik oldalán, ha a
feliratot olvasnám, mely
új és
magyar.

Lefogyni olyan könnyű,
meghízni olyan nehéz,
főleg, ha Etiópiában élsz.

Vajon isteni fény árad,
Vagy csak kitátottad a pinádat?

Bűnös okkupációra
vár a zöld kakukkosóra
kattogó-csilingelő lap
olykor-olykor összeroppan