Egóm, legnagyobb vagy e világon,
hisz nem akad, kié nagyobb volna.
Ha bányalovon vágtatva zihálok,
a vállamon az egész világ gondja.

Távoli célom irányába törve,
a sűrű ködben felsejlik lábkörmöm,
Elmondom m'ért, ha hallani van kedve,
Mert bűvös körömből nincs mód kitörnöm.

Hisz életemnek kihúnyt lángját őrzöm,
s rezignáltan hányok körbe-körbe,
hisz Enyém a hatalom és a dicsőség,
jaj, én vagyok az egó és az IQ.