Egyszer a tanítvány a mester elé járult a következő kérdéssel:
- Mester, mi az élet értelme?
- Fagyit?

- Mester, lepiszkított egy madár!
- Csakis temiattad történt mindez.
- Én meg azt hittem, a biflaturkász tolópörgettyű miatt.
- Lehet - mondta a mester, és kedvesen egy barackot nyomott a tanítvány fejére, majd meghalt.

Az állatkertben két ember azon vitatkozott, hogy vajon a zebrán fehér alapon fekete, vagy fekete alapon fehér csíkok vannak.
- Fehér alapon feketék - állította az első.
- Fekete alapon fehérek - ellenkezett a második.
Egy Zen mester, aki éppen arra sétált, meghallotta a vitát. Megsimogatta hosszú, ősz szakállát, majd így szólt:
- K**va anyátok!

- Mester! Súlyos betegségben szenvedek, már csak órák vannak hátra az életemből! Halálom előtt még szeretném megérteni, mi az a Zen!
- Most nem érek rá.

- Mester! Mi az a fontos dolog, amiről az emberek gyakran elfeledkeznek?
- Hogy a nagybőgősökre is oda kell figyelni - mondta a karmester.

- Mester, a kerti árnyékszékből kifogyott a papír!
- Fél nyolctól tízig nem foglalkozom Zen buddhizmussal.

- Mester, miért lengedeznek a szélben a fák?
- Mert az élet szar - mondta jókedvűen a vízvezetékszerelő.