Miután a rút róka megszégyenítette a mágust, Jarofhoney gonosz terveket eszelt ki a róka kifüstölésére. A mágus egy elátkozott kastélyban lakott. Egész nap az üstje előtt állt és mérgező főzeteket forralt, addig, amíg nem vett egy modern ülőgarnitúrát. Utána egész nap az üstje előtt ült és mérgező főzeteket forralt. Több napig ezt csinálta, amíg ki nem ötölte: sajt. (Mert az igaz, hogy a róka laktózérzékeny volt.)
Beöltözött boszorkánynak, illetve kedves öregasszonynak, s a kosarába tette a sajtot. Elment a rókához, becsöngetett, és a róka kinyitotta az ajtót. Legalább is csak akarta, mert ahogy megfogta a kilincset, az ajtó a beöltözött mágusra esett. Miután a mágus kikászálódott az ajtó alól, így szólt:
- Hoztam neked egy kis sajtot!
- Mi, hogy megakadjon a torkomon? Aztán jöjjenek a temetési vállalkozók, s egy üvegkoporsóba tegyenek, aztán az egyik megbotoljon, s úgy köhögjem fel? Azt ajánlom, tűnj el, mielőtt hozom a láncfűrészt! – azzal felvette az ajtót, s a varázsló orrának csapta.
Jarofhoney ezután hazament a kastélyába.
Teltek, múltak az évek, tisztiszolgák tündököltek, majd páviánsün hanyatlott a tejúton.
A róka már nagyon haragudott Jarofhoneyra, mert az folyton füllevágó kúrákkal akarta átvágni. Ezt a róka megunta, fogta egyszerre mind a három mobiltelefonját, s összehívta ismerőseit. Kisvártatva meg is érkezett az apja.
- Apa! – nyögte a rút róka a szokásosnál is eltorzultabb arccal – Apa, hát eljöttél és hoztál nekem alsógatyát? – azzal az apja nyakába borult, s egészen addig sírt, amíg újra ki nem nyílt az ajtó, s egy fekete alak lépett be rajta.

(Folytatjuk)