- Oké, Tex bátyó! – súgta a róka apja – Te menj előre és balra!
- De hát hogyan tudna Tex kétfelé menni?
- Nem tudom, de ő különben is hatökör! - traktálta őket humorral az aparóka.
- Úgy lesz a legjobb, ha Apu megy középen, Tex, te mész balra és én megyek jobbra – jelentette ki a róka sugárzó sivársággal.
Még egy ideig vitáztak, ki menjen merre, aztán rókaapa és Tex összesúgott, majd a rókaapa higgadtan kijelentette:
- Szavazni fogunk!
- Hárman? – tette fel a matekos kérdést a rút róka.
- Sorsoljuk ki! – vágta rá a semmire a semmilyen ötletet Texbátyó.
- Oké, ki tud kiszámolót? – egyezett bele a róka.
Megrázó csend törte meg a csendet, de legalább ezzel is megemlékeztek az árvízsújtotta ukránokról.
- Van egy ötletem, figyeljen mindenki! - szólt a rút róka. - Mindhárom alagútba bombát dobok, s miután felrobbantak, küldök egy felfedezőgépet, amit irányíthatunk.
- Jaj, fiam, addigra lemegy a... az... az az égitest, ami egész nap melegít, az egyetlen csillag a Naprendszerben, hogy is hívják azt? Plútó? Vénusz? Föld? Víz? Tűz? Szív? Na mindegy, mire ennek a végére érünk, addigra beköszönt a jégkorszak.
- Egyszerű, menjünk mind a hárman középen! – mondta a róka, s így is lett.
Elindultak hát. Amikor már fél perce mentek, látták, hogy a jobbra és a balra vezető járat is csatlakozik a középsőhöz. A róka túl sötétnek találta az utat, fogott egy zseblámpát, egy zseblámpát és egy zseblámpát, a zseblámpát ő vette a kezébe, a zseblámpát Texbátyónak adta, a zseblámpát pedig az apjának passzolta. Először a rút róka felkapcsolta a zseblámpáját, azután az apja felkapcsolta a zseblámpát, s végül Tex bátyó felkapcsolta a mókust. Hát így mentek, mendegéltek, amíg el nem értek egy dagadt csávót, aki a földön hevert és diétás kutyakaját habzsolt. Mikor az meglátta őket, elkiáltotta magát:
- Idegenek, idegenek, idegenek!
Mikor befejezte a velőtrázó sikongatást, csuklani kezdett. A rókák hiába próbáltak menekülni, már késő volt.
- Mi ez a lárma? – zsörtölődött a mágus közeledve – hogyhogy idegenek... A RÚT RÓKA! – váltott hirtelen hangnemet Jarofhoney, s jól elbotlott a fekvő ürge kiálló lábában. Feltápászkodott, s mosolyt erőltetett a rusnya pofájára.
- Már régóta várom ezt a napot – susogta –, tudtam, hogy eljössz, most végre leszámolhatok veled... Good death! – kiáltotta idegen nyelven, miközben a csapatra szegezte középső ujját.

(Folytatjuk)