Az ujjából piros sugár lövellt ki, s a rókák felé süvített, de Tex bátyónak támadt egy mentő ötlete, s elővett egy serpenyőt, melyről lepattant az átok.
A varázsló újra támadásba lendült, de most a rút rókának támadt mentő ötlete, s így bölcselkedett:
- Milyen fontos is a vas! – azzal egy vasdoronggal májon lóverseny, akarom mondani, vágta a varázslót.
- És a vitamin! – folytatta Tex, vitaminbombát robbantva a varázsló gatyája alá – Nem beszélve a fehérjéről! – s egy adag fehér J-betűt szórt a mágusra. A mágus – miután köhögött egy sort – ezt mondta:
- Jó, úgy látom, három ellen nem tehetek semmit, de egyedül téged le tudlak győzni – eközben ujjával a rút róka felé mutatott. - Párbajozzunk, puszta kézzel!
A róka beleegyezett. Szembeálltak egymással; Jarofhoney dühtől, a róka alapból torz arccal. Ekkor a mágus valami hablatyot kiáltott, amitől egy ketrec jelent meg saját maga körül.
- A fenébe! – kiáltotta – Tudtam, hogy heblityet kellett volna mondani!
- Akkor miért nem azt mondtad? – kérdezte az okos aparóka, de most nem olyan szokásos kisugárzása volt, hanem valami tök más, bosszús stílusa.
De ekkor reccsent valami: a mágusnak sikerült szétfeszíteni a ketrecrácsot.
- Most láthattátok, hogy mire vagyok képes! – azzal egy ugrással a két hős mellett termett, Texet egy kézmozdulattal odébb söpörte, s szeme villámokat szórt, nyaka derűsen izzott, keze megfeszült, szája bekékült, szeme elsötétült, álla leesett, belei ellazultak. De elkésett. A rút róka elvigyorodott, és így szólt:
- Gyakran fordul elő, hogy leesik az állad? – s választ sem várva folytatta – Gondjaid vannak? Bájszűz, akarom mondani, szájbűz? Nyelvizzadás, vagy gége-elnyálkásodás? Jarofhoney, egy szakképzett fogorvos áll előtted.
Azzal előkapott egy félliteres flaskát, szétfeszítette a mágus száját, s mielőtt az bármit tehetett volna, állragasztót fecskendezett a rászoruló varázsló szájába.
- Eff méb mebboffuvom! – nyökögte székelyül az állragasztott varázsló.
- Ezzel még nincs vége! A gyűjteményemből mindenkinek jut egy kis ínysorvasztó, valamint nyelveltávolító!
De Jarofhoney ezalatt feltápászkodott, felemelte a két kezét, valami kicsúszott a száján, és a rosszul ejtett varázsige miatt majdnem porig égett, mint a szerelem.
- Te aztán szépen leégetted magad! – szólt a rút róka. Felemelte a már alig lélekjelenlévő Jarofhoney fejét, s egy kis olajat öntött a szájába. Azután meggyújtott egy gyufát, rálépett a varázsló lábára, aki elkiáltotta magát: – ÁÁÁu! – közben beledugta az égő gyufát Jarofhoney szájába, akinek akkorát robbant az orra, hogy leesett a füle.
- ÁÁÁÁ! Most szedhetem össze a füleim!
- Nem szedheted össze! – A róka lángra lobbantotta a fülevesztett Jarofhoney haját egy öngyújtóval.
A varázsló kikapta a róka kezéből az öngyújtót, földhözcsapta, s felugrott, hogy végezzen a halálos fegyverrel.
- BUMM! – robbant az öngy

(Folytatjuk)