újtó, s a mágus beverte gonosz fejét a falba. Eszméletét is vesztette, a rohadék.
Mire végre magához tért, átkozódni kezdett:
- Nevessetek csak! All der kill of Allah! – azzal fénycsóva bukott elő a mágus ujjából, s eltalálta a rút rókát, akit megrázott a sugár, s a mágushoz vonzotta őt.
- RÚT RÓKA! Halott vagy!
- Vagy te! – kiabálta a róka apja, s egy félig megevett szendvicset dobott a róka felé, aki azt elkapta, s jól beleharapott.
- Nem vagyok Vuk! – mondta a róka, s azzal lecsámcsogta Jarofhoneyt, aki azon nyomban elvesztette az erejét, a földre hullott, s úgy könyörgött:
- Ne, csak ezt NE!
De a róka nem engedett, tovább majszolta a kenyeret:
- Csám, csám!
- Neeeee! – ordította a mágus kínjában, már alig pihegett, de ekkor megszűnt a csámcsogás, a kenyér elfogyott.
- Most megöllek! – tápászkodott fel a mágus, de Tex elkiáltotta magát. Sőt, odaugrott a mágushoz és fejen ütötte egy balalajkával.
A két másik róka megdöbbenve bámulta a jelenetet, amint Tex balalajkájának húrjai csikorgó hanggal kettészakadnak a mágus kemény fején, s ettől a mágusnak leválik az állkapcsa. Az unszimpatikus Jarofhoney újra elalélt. Pár perccel később kicsapódott a kastély ajtaja, s kilépett rajta a rút róka a vállán Jarofhoneyyel, utána az apja, s végül Tex bátyó, aki meglehetősen örült a fejének.

(Folytatjuk)