Tisztelt Egybegyűltek!
Polgármester úr!
Miniszterelnök úr!
Dandártábornok úr!
Ismét összegyűltünk, hogy emlékezzünk 1956 vértelen forradalmára. Emlékezzünk Nagy Imrére, a pesti srácokra, s mindenkire, aki egy jobb, egy igazságosabb Magyarország mellett tört lándzsát azokban a napokban.
A harcot egyedül kellett megvívnunk akkor is, mint ma ebben a rohanó világban, melyben csak az érvényesülhet, aki a másikat tapossa. A gazdasági, politikai és erkölcsi válságba süllyedt Magyarországban nem divat már manapság becsületesnek lenni. Ahogy a mondás tartja: a magyar széthúzó nép, s nem képes összetartani. Különösen igaz ez ma is, amikor a pártok egymás ellen uszítják a máról holnapra élő kisembereket. A hazudozás, a mutyizás már megszokott dolog a "Tisztelt Házban". Mindent ellopnak, ami mozdítható, s a politikát az utcára viszik. S az egyszerű ember kénytelen a kisebbik rosszat választani.
Miért nem tudunk együtt ünnepelni? Miért van az, hogy ma már az ünnep elvesztette méltóságát, s immár a randalírozó szélsőségekről szól? Mert a legegyszerűbb: mások szemében a szálkát meglátni, s a sajátunkban a gerendát észre nem venni. Képtelenek vagyunk kezet nyújtani egymásnak, csak az árokásás, a gyűlölködés megy ebben az országban. Elátkozott nép a magyar, mindenért a kormányt hibáztatja, s képtelen a megújulásra, a haladásra, az örökös mélabú mocsarából való kitörésre. Ezért tart itt ez az ország.
S azért is, mert az ivóvizünkre már rátette mancsait a külföldi karvalytőke. Pedig a globális felmelegedés reális veszély, s 2100-ra akár 6 fokot is emelkedhet az átlaghőmérséklet. S egyre inkább úgy tűnik, a huszonnegyedik órában vagyunk. Azt mondják: gondolkozz globálisan, s cselekedj lokálisan! Cselekedjünk lokálisan egy élhetőbb országért, ahol az egyszerű Magyar ember kipihenheti a napi mókuskerék fáradalmait, s nem keseríti meg életét a cigánybűnözés s a globális pénztőke - hadd ne mondjam, főleg milyen vallású üzletemberek jóvoltából. El a kezekkel Magyarországtól!
S ne feledjük: országunk a tízmillió beteg országa. Az egészségügyünk romokban áll, hiszen lenne pénz, de ellopja a kormány. Az emberek 200%-a dohányzik és iszik. Mindez azért van, mert a sulykoló reklámok következtében agymosáson megy keresztül a hétköznapi kisember. A mezőgazdaságunk már csak vegetál, a boltok tele vannak szlovák trappista sajttal. A BKV és a MÁV évente milliárdokat emészt fel, pedig a vonatok koszosak, késnek, a 4-es metró talán 2050-re megépül, a buszok naponta robbannak le, s talán 2100-ra eurónk is lesz. Bezzegahorvátok.
Emellett országunkban ijesztő méreteket öltött a rasszizmus, a kirekesztés, az antiszemitizmus és a nacionalizmus is, amelyért egyértelműen a ****oldal a felelős. Az intolerancia szintje olyan magas, hogy az már tolerálhatatlan. Nem csoda, hisz naponta szembesülünk az uszító szólamokkal. A gondolkodó, nyitott, szuverén állampolgár - aki mások véleményét mindig is tiszteletben tartotta - immár félelemben él, s joggal tart a fasiszta diktatúra rémétől. Alaposan meg kell fontolnunk, mielőtt bármit is cselekszünk, hisz nem engedhetünk teret az erőszakos szélsőségeknek!
Pedig az ember nem más, mint amivé önmagát teszi. Erre tanít '56 szelleme. Ahogy a nagy francia író megfogalmazta: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Köszönöm, hogy meghallgattak!
