Géza torkaszakadtából üvöltött, sivítozott, ahogy a fűrész fogai lassan utat vágtak bőrén keresztül. Vére folyni kezdett, csöpögni a padlóra. Kata egyre erősebben húzogatta a fűrészt bátyja csigolyái között, azonban a fafűrész durva fogai folyton akadoztak. A lány nem sokat fűrészelt életében. Még régen egyszer Géza mutatta meg neki, hogyan kell fát fűrészelni. Azonban a csont kemény volt. A fűrész teljesen beragadt. Géza tovább sikoltozott. Kata látta, hogy jobb szerszám után kell néznie. Kivette fivére nyakából a fafűrészt, letette. Géza kétségbeesetten ordította:
- Fűrészeldle! Fürészeldle!
- Sajnálom, mindjárt jövök. Hozom a vasfűrészt. Ezzel nem boldogulok.
Géza fájdalomtól eltorzult arccal figyelte, ahogy nővére újra kisétál... Könnyei csorogtak...

(folytatása következik)

Már azt hittétek, nem lesz több, igaz? Hát de!

Eredeti képsorok: 126, 127, 128, 129, 130

Alpári képsorok: 126, 127, 128, 129, 130

Ja, és még még mindig tessék csatlakozni: Alpári Garfield

Béla a hóban kucorogva tűrte összeszorított fogakkal, ahogy a farkas a combját marcangolta. Sajnálattal nézett a kiéhezett állatra. Hirtelen feltekintett, Kata ismét ott állt mögötte, egy pisztollyal apjára célozva. A lány szemében valami torz fájdalom ült. Béla felordított.
- Neee!
Géza a hintaszékben a pisztolylövés hangjától felriadva ijedten szívta vissza a nyálát. Kata benyitott a házba. Géza riadtan nézett felé. Kata jobb kezében egy pisztolyt markolt, baljában egy méretes fafűrész volt. Ahogy beért, a pisztolyt letette a kisasztalra. Géza kissé megilletődve pislogott nővére felé, akin látszott, alig tudja türtőztetni könnyeit. Kata odaállt Géza mögé, s bátyja fejét gyengéden előre hajtotta. Kata egy pillanatig habozva sóhajtott, majd erőt véve magán elkezdte fűrészelni Géza nyakát.

(folytatása következik)

Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem lepem
a Föld nevű bolygót, mi
az én szeméttelepem.

Hosszú, végtelen, kietlen.
A véletlen szülte táj.
Hatalmas erők szülötte,
oly nagyoké! Szinte fáj.

Hegyek, felhők, vízcsobogás,
s azok a színtelen szelek!
Kár, hogy az egész egy nagy
szennyvízmosó telep.

Halszag terjeng köröttem,
bohón bolyongok a bojban,
- langaléta hangyalétem -
amíg fel nem robban.

A Föld bármikor elnyelhet,
ezerszer erősebb, nagyobb.
Belőle lettem én is,
És mégis ellene vagyok.

Porszem vagyok, mint a többi.
Picike, könnyű, jelentéktelen.
Millió testvérem is gyönge,
a szelek játszanak velem.

Nem nyugszom, míg társaimmal
teljesen be nem vonom.
A Föld nevű szemétdomb-
ot, hol élek, s az otthonom.