Sok szó esik mostanában a II. világháborúról, de annál kevesebb egy, a minden csatában hősiesen helytálló kis csapatról. Ez az Első Magyar Ejtőernyős Huszárezred. Szeretnénk hát történetükkel megismertetni olvasóinkat.

Az ezredet vitéz nagybányai Horthy Miklós hozta létre 1941-ben. Nagy igény mutatkozott ugyanis egy olyan alakulat létrehozására, mely az ellenséges vonalak mögé szórható, és amellett gyorsan mozog. Ezért kitalálták, hogy az ejtőernyővel felszerelt honvédeket lovaikkal együtt dobják le, Álmos-52-es bombázók segítségével.

Eleinte problémát jelentett, hogy a huszárok esés közben gyakran elváltak lovaiktól, amelyek így nem igazán élvezhették az ejtőernyő nyújtotta előnyöket. Így a lovak jobb esetben fennakadtak egy fán, amelyről igen nehéz volt őket leszedni - erre külön rendszeresített lasszó szolgált. Általában azonban a földet érés után hadiélelemmé léptek elő.

Ezért később különlegesen erős sarkantyúval szerelték fel az ejtőernyős huszárokat, hogy minden körülmények között meg tudják tartani a lovakat. Az ezred így egyre nagyobb sikereket ért el. 1942 márciusában létrejött az Ejtőernyős Nehéztüzérség, majd a Biciklis Öngyilkos Alakulat, amelyek sikeresen egészítették ki a huszárezredet.

Az ezred még a háború után is működött egy ideig, azonban sajnálatos módon 1947-ben megszüntették. Helyét a Vörös Egyetértés Állami Proletár Lovasszázad vette át, amelyet aztán lassan leépítettek. A valaha dicsőséges ejtőernyős huszárezred feledésbe merült. Már csak páran emlékeznek hősi tetteikre.