Oké srácok, rendben, de azért mostmár
csinálhatnátok új alpári garfieldot és dalokat :)

@Rihárdó: Alpári Garfield legközelebb akkor lesz, ha újra scanner közelébe jutok :P
Dalok meg majd vizsgaidőszak után, most mindenki nagyon elfoglalt, azért is ritka a tartalomfrissítés.
De azért örülünk, hogy igény van :P

Mi az, hogy új dalokat, most jött ki a Kokaingyár! Nem elég friss? Persze lesz újabb is, nem kell félni...

Oké :)

Amúgy hallottam a dalt, a kezdés mintha kicsit a Szakkört idézné... :D

Hamár korán reggel ide járok... komment!

A néhai Önképző Szakkör Összművészeti Társulat egyik oszlopos tagja, Béla unszolásomra meghallgatta az általam legjobbnak ítélt dalaitokat, cím szerint Zombik tánca, Mondóka, Horny The Cockman (a Maszkabál klipet már korábban látta) jókat derült, viszont felkapta a fejét a Horny The Cockman rockverziójában az akusztikus részre, és azt mondta, hogy aki énekel ott, annak a hangja hasonlít az én hangomra, amikor karcosan énekelek. Meglepődtem, fel se tűnt nekem, de tényleg, most hogy így hallgatom...

Aztán hogy szót ejtsek a Méhtelep című "albumról" is, asszem már mondtam, hogy ilyen nekünk is volt sok - demókból volt legalább 5, csináltunk ál-koncertfelvételeket (ajánlom egyébként, nagy poén!), legutóbb (1 éve) például Csótánnyal, az "ötödik beatle" Szakkör taggal csináltam két ilyen "lemezt" egy akusztikus gitárral (helyben improvizált akkordmenetek, persze), és Csótány szöveg-improvizációs zsenijével karöltve. Mint ahogy az lenni szokott, a tudatalatti ilyenkor becsókol, (főleg ha rásegít az ember bodzaszódában elnyeletett két üveg vodkával), és számtalan olyan ötlet született (a sok elbénázás után és közben, persze), ami annyira jól sikerült, hogy érdemes volt utólag dolgozgatnom a témákon. Az egyik nótában például Csótánynak sikerült egy lassú rockra ráénekelnie az egész életét és életfelfogását (a téma általában az életünk volt, és hétköznapi dolgok), de az annyira jól sikerült, hogy én például hetekig hallgattam a dalt a hordozható mp3-ason.
Szóval nem mondom, hogy mondjuk rossz a Méhtelep, hanem inkább nógatni szeretném a bandát, ha lesz idő, akkor még még még kell csinálni ilyeneket, mert ugye állítólag minden, de csak két út vezet Rómába, az egyik hogy tudatosan, csendben, ihletetten leülünk dalt szerezni, vagy pedig hülyülve improvizálva fossuk ki magunkból a dolgokat, és akkor jön az ötlet - persze ezt ti is tudjátok!

A Horny The Cockman rock verziójába amúgy először csodálkoztam, hogy mért nincs dob (gyanítottam hogy nem sikerült összehozni), de aztán leesett, hogy ez a dal legjobb formája, így kap egy kis mocskos jelleget, hogy a klip amerikaias-pszihedelikus hatásairól ne is beszéljek.

Munkára munkára, izgatottan várom!