- Oké, Tex bátyó! – súgta a róka apja – Te menj előre és balra!
- De hát hogyan tudna Tex kétfelé menni?
- Nem tudom, de ő különben is hatökör! - traktálta őket humorral az aparóka.
- Úgy lesz a legjobb, ha Apu megy középen, Tex, te mész balra és én megyek jobbra – jelentette ki a róka sugárzó sivársággal.
Még egy ideig vitáztak, ki menjen merre, aztán rókaapa és Tex összesúgott, majd a rókaapa higgadtan kijelentette:
- Szavazni fogunk!
- Hárman? – tette fel a matekos kérdést a rút róka.
- Sorsoljuk ki! – vágta rá a semmire a semmilyen ötletet Texbátyó.
- Oké, ki tud kiszámolót? – egyezett bele a róka.
Megrázó csend törte meg a csendet, de legalább ezzel is megemlékeztek az árvízsújtotta ukránokról.
- Van egy ötletem, figyeljen mindenki! - szólt a rút róka. - Mindhárom alagútba bombát dobok, s miután felrobbantak, küldök egy felfedezőgépet, amit irányíthatunk.
- Jaj, fiam, addigra lemegy a... az... az az égitest, ami egész nap melegít, az egyetlen csillag a Naprendszerben, hogy is hívják azt? Plútó? Vénusz? Föld? Víz? Tűz? Szív? Na mindegy, mire ennek a végére érünk, addigra beköszönt a jégkorszak.
- Egyszerű, menjünk mind a hárman középen! – mondta a róka, s így is lett.
Elindultak hát. Amikor már fél perce mentek, látták, hogy a jobbra és a balra vezető járat is csatlakozik a középsőhöz. A róka túl sötétnek találta az utat, fogott egy zseblámpát, egy zseblámpát és egy zseblámpát, a zseblámpát ő vette a kezébe, a zseblámpát Texbátyónak adta, a zseblámpát pedig az apjának passzolta. Először a rút róka felkapcsolta a zseblámpáját, azután az apja felkapcsolta a zseblámpát, s végül Tex bátyó felkapcsolta a mókust. Hát így mentek, mendegéltek, amíg el nem értek egy dagadt csávót, aki a földön hevert és diétás kutyakaját habzsolt. Mikor az meglátta őket, elkiáltotta magát:
- Idegenek, idegenek, idegenek!
Mikor befejezte a velőtrázó sikongatást, csuklani kezdett. A rókák hiába próbáltak menekülni, már késő volt.
- Mi ez a lárma? – zsörtölődött a mágus közeledve – hogyhogy idegenek... A RÚT RÓKA! – váltott hirtelen hangnemet Jarofhoney, s jól elbotlott a fekvő ürge kiálló lábában. Feltápászkodott, s mosolyt erőltetett a rusnya pofájára.
- Már régóta várom ezt a napot – susogta –, tudtam, hogy eljössz, most végre leszámolhatok veled... Good death! – kiáltotta idegen nyelven, miközben a csapatra szegezte középső ujját.

(Folytatjuk)

- Bátyó, fater! – azzal az ágyra dobta a kofferét Tex bátyó, mitől az nyomban összeroskadt.
- Miért vagy fekete? – csodálkozott a rút róka, aki most engedte csak el fulladozó apja nyakát.
- Brazil bőrégető kúrán voltam.
- És miért vagy kormos?
- Hát, összetévesztettem a kéményt az ajtóval.
- Ahá, szóval télapósat játszottál! – humorizált a róka apja. - Jut eszembe, a szomszéd hol marad, róka-fiam?
- Még nem heverte ki a motoros ramazurit, pedig ki akartam engesztelni egy kis háziasított leprával. Azt mondta, hogy csak akkor bocsát meg, ha még egy kis szemolvasztó krémet is ajándékozok neki. Hiába mondtam, hogy a mágusra kentem az egészet, és forró ólmot tudnék felajánlani, elkezdett üvöltözni velem, hogy a mágus a barátja, meg még ilyen marhaságokról dumált, aztán felindultságában a saját lábába rúgott.
- Na mindegy, ha a mágus a barátja, akkor ő a Canofcola! – jelentette ki kacagó májjal a róka apja.
Ezután a három cimbora kezet fogott, s megtervezték a missziót. A rút róka lett a vezér. Hát elindultak Jarofhoney kastélya felé. Feltűnt a hatalmas épület, ott magasodott a kicsi Empire State Building mellett.
Beléptek a kastélyba, ami nem volt túl egyszerű, mert maga a kapu három méter magas volt, s száznegyven mázsa. Így hát a róka elővett egy távirányítót. Megnyomott rajta egy kék gombot. Ennek nem volt semmi értelme, mert a kapu már nyitva volt.
A banda behatolt a kastélyba. Minden, amit láttak, valóságos volt, kivéve az, ami nem.
- Itt kell lennie valahol – súgta Tex bátyónak a rút róka apja.
- Kivéve, ha nem, mi? – gúnyolódott a róka, aki legalább annyira félt, mint saját maga, kivéve, ha nem.
Ez a százemeletes kastély olyan barátságtalan volt, mint az a majonéz, amit felszabaduláskor ültettek egy majom ánuszába. Mentek, mentek, mentek. Aztán Tex elkiáltotta magát:
- ÁÁÁÁ! Otthon hagytam a fogkrémem!
- Csönd – csendesítette unokatestvérét a róka –, még felébreszted Jar egyik házőrző taposóaknáját!
Ezután nem szóltak egymásnak egészen addig, amíg a járat háromfelé nem ágazott.

(Folytatjuk)

Miután a rút róka megszégyenítette a mágust, Jarofhoney gonosz terveket eszelt ki a róka kifüstölésére. A mágus egy elátkozott kastélyban lakott. Egész nap az üstje előtt állt és mérgező főzeteket forralt, addig, amíg nem vett egy modern ülőgarnitúrát. Utána egész nap az üstje előtt ült és mérgező főzeteket forralt. Több napig ezt csinálta, amíg ki nem ötölte: sajt. (Mert az igaz, hogy a róka laktózérzékeny volt.)
Beöltözött boszorkánynak, illetve kedves öregasszonynak, s a kosarába tette a sajtot. Elment a rókához, becsöngetett, és a róka kinyitotta az ajtót. Legalább is csak akarta, mert ahogy megfogta a kilincset, az ajtó a beöltözött mágusra esett. Miután a mágus kikászálódott az ajtó alól, így szólt:
- Hoztam neked egy kis sajtot!
- Mi, hogy megakadjon a torkomon? Aztán jöjjenek a temetési vállalkozók, s egy üvegkoporsóba tegyenek, aztán az egyik megbotoljon, s úgy köhögjem fel? Azt ajánlom, tűnj el, mielőtt hozom a láncfűrészt! – azzal felvette az ajtót, s a varázsló orrának csapta.
Jarofhoney ezután hazament a kastélyába.
Teltek, múltak az évek, tisztiszolgák tündököltek, majd páviánsün hanyatlott a tejúton.
A róka már nagyon haragudott Jarofhoneyra, mert az folyton füllevágó kúrákkal akarta átvágni. Ezt a róka megunta, fogta egyszerre mind a három mobiltelefonját, s összehívta ismerőseit. Kisvártatva meg is érkezett az apja.
- Apa! – nyögte a rút róka a szokásosnál is eltorzultabb arccal – Apa, hát eljöttél és hoztál nekem alsógatyát? – azzal az apja nyakába borult, s egészen addig sírt, amíg újra ki nem nyílt az ajtó, s egy fekete alak lépett be rajta.

(Folytatjuk)

Egy toll,
két toll,
pártol.

Én mindig szopok, olykor nyalóka,
most a pisztolycső: micsoda móka!
És már a ravaszdi rókán a kéz.
Mosd fel agyvelőm a földről, ha kész!

1. feladat: Bibliai idézet

"Isten[...]nem[...]létezik"

A megadott forrás és saját ismeretei alapján válaszoljon az alábbi kérdésekre!

      I. Isten létezik?                    a. igen            b. nem
      II. Szokott maszturbálni?        a. igen            b. füst-propán-majom
       (nem reprezentatív)

Szavazatát nyerhet vagy asztali DVD lejátszót köszönjük a NIKE jóvoltából.

Mi jobb, egy kihúzott fiók a lány asztalán,
vagy tóból kiúszott fióka vágy? Ez talány.

Fázik a víz, didereg a tavon,
s remeg a jég. Ez a hatalom!

Ó, tavasz ragyogj, bársony kikelet!
Hullámot kelt, ha a folyóba vizelek.
Ébredj te is már, kis pézsmapocok!
Jégyhegyet olvaszt, ha tengerbe hugyozok.

Éltem sokat,
láttam eleget,
mint a fűszál.
Tehén lelegelt.

Most a szülő
felnéz az égre,
halott fia,
egy büdös ogre.

A sínen állt.
Jött már a vonat.
Az égbe szállt
egy hintalovat?

Mézes hetek
vibrálnak számban.
Zsíros retket
innál a kádban.

Az ember nagy,
fekete pondró,
egy falatnyi
foshoz hasonló.

A szívem egy
óriás kamion.
Bús, nem lehet
kecses kabrió.

Sültek régen
palacsinták.
Mind megették
a pacsirták.

Agyamban egy
teljes, páncélos
alakulat van.
Tejes máléfos.

Jó ember a
csuklyakészítő,
mert gerbera
kertben részint nő.

Operába
megy ma a nő, mert,
tévén látott
egy manővert.

A combok a
fészerben vannak.
A comb, boka
széklete annak.

Éltem sokat,
Néztem az eget.
Ásványsókat
a Calgon megett.

Ócsároló vajda,
kicsike szenek.
Lócáról a parkba
rándultam veled.
Manyi néni szavann-
nákról beszél.
Predesztinálva van,
hajába a szél

belekapott. Szikle-
vél, tó rian.
Kemény, mint a szikla,
az enjambement.
Panorámaobjek-
tívvel alszom.

Emese egy szaros ággal
Nemes egyszerűséggel
oldalba bökött.

www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/magyar/csath/anya.hun

A köcsög csodálatos lény,
homorú és domború,
temetői koszorú.

Létünk vize nyugszik benne,
az átlátszatlan rejtély,
vörös függönyös szentély.

Köcsög alján bolhapiszok,
ottan úszik egy bolha,
s a világ is egy bolha.

De a köcsög nem törik el,
nem kell neki sírásó,
halottakat elásó.

Friss, harmatos, üde szóval,
köcsöggel vár a reggel,
szólítgat, ha menni kell.

Köcsög vagyok magam is most,
kancsók között élek én,
különc vagyok, nincs remény.

Pohár voltam, köcsög lettem,
megnyugodott így a lelkem,
vagyok már büszke, bátor,
egy köcsög porcelánból.
_____________________________________________________

Készült Radnóti Miklós: Gyökér c. verse alapján, mely itt olvasható:

Radnóti Miklós: Gyökér

A gyökérben erő surran,
esőt iszik, földdel él
és az álma hófehér.

Föld alól a föld fölé tör,
kúszik s ravasz a gyökér,
karja akár a kötél.

Gyökér karján féreg alszik,
gyökér lábán féreg ül,
a világ megférgesül.

De a gyökér tovább él lent,
nem érdekli a világ,
csak a lombbal teli ág.

Azt csodálja, táplálgatja,
küld néki jó ízeket,
édes, égi ízeket.

Gyökér vagyok magam is most,
férgek között élek én,
ott készül e költemény.

Virág voltam, gyökér lettem,
súlyos, sötét föld felettem,
sorsom elvégeztetett,
fűrész sír fejem felett.

Egyszer a tanítvány a mester elé járult a következő kérdéssel:
- Mester, mi az élet értelme?
- Fagyit?

- Mester, lepiszkított egy madár!
- Csakis temiattad történt mindez.
- Én meg azt hittem, a biflaturkász tolópörgettyű miatt.
- Lehet - mondta a mester, és kedvesen egy barackot nyomott a tanítvány fejére, majd meghalt.

Az állatkertben két ember azon vitatkozott, hogy vajon a zebrán fehér alapon fekete, vagy fekete alapon fehér csíkok vannak.
- Fehér alapon feketék - állította az első.
- Fekete alapon fehérek - ellenkezett a második.
Egy Zen mester, aki éppen arra sétált, meghallotta a vitát. Megsimogatta hosszú, ősz szakállát, majd így szólt:
- K**va anyátok!

- Mester! Súlyos betegségben szenvedek, már csak órák vannak hátra az életemből! Halálom előtt még szeretném megérteni, mi az a Zen!
- Most nem érek rá.

- Mester! Mi az a fontos dolog, amiről az emberek gyakran elfeledkeznek?
- Hogy a nagybőgősökre is oda kell figyelni - mondta a karmester.

- Mester, a kerti árnyékszékből kifogyott a papír!
- Fél nyolctól tízig nem foglalkozom Zen buddhizmussal.

- Mester, miért lengedeznek a szélben a fák?
- Mert az élet szar - mondta jókedvűen a vízvezetékszerelő.

úszó embrió
tekeredő hasmadzag
szárnyak és potroh

ködös árnyakon
valami szivároghat
mostmár mennem kell

tartós frizura
ínycsiklandó finomság
perwollal mosva

perisztaltika
hastájéki gyönyörök
erős benzinszag

ködös csillagkép
sétáló űrhajóznék
atmoszféraszmog

Egyszer volt, hol nem volt,
Falu végén vegyesbolt.
Ott élt egy kis fehér nyúl,
füle vége lekonyul.
A mezei nyúl (Lepus europaeus) az emlősök (Mammalia) osztályába, a nyúlalkatúak (Lagomorpha) rendjébe, és a nyúlfélék (Leporidae) családjába tartozó faj.
Tanakodott hosszasan,
Fülének mi baja van.
Mi lehetett volna más,
Heveny fültőgyulladás.
A rubeolavírus rendszerint enyhétől súlyos fokúig terjedő kétoldali hallásvesztést, míg a fültőgyulladás egyoldali siketséget okoz.
Meglátta a nagy medve,
Hogy a nyúlnak rossz kedve
Volt és nem túl remekül,
Bokor mélyén, egyedül.
A depressziós személyek jellemzően magukba fordulnak (introverzió), kerülik a társaságot, és végül általában elmagányosodnak.
A mackó látva őt ott,
Döbbentségén túljutott.
Kereste a szavakat,
Mivel sikert arathat.
A retorika (görögül rhétoriké, latinul ars oratoria) a szónoklat tudománya, eredetileg díszes külsőségek között előadott beszédeket, ékes stílusú, nyilvános megszólalásokat jelentett.
"Menj el a boltba, majd ott
Csipeszt kapsz és felhajtod
A füled." – mondta neki.
A zseniális maci.
A boltok, üzletek sérelmére elkövetett betöréses lopások száma az elmúlt évben jelentősen nőtt.  A korábbi évek átlagához viszonyítottan. 2007-ben 72 esetben rendelt el nyomozást a fővárosi rendőrkapitányság kereskedelmi és vendéglátó egységek sérelmére elkövetett betöréses lopással kapcsolatosan.

kétes izomváladék
gyönyörű fa lombjakor
elemes magnó

karcsú viperák
sivatagi skorpiók
tengerimalac

Zoe, a focizó skorpió
Joshua, az orvos csirke
Stanley, a kyokushin kai karatés majom
Samuel, a tandemsakkozó vakond
Michael, az orvos csótány
Charlie, a politikus ló
Ed, az uránbányász tehén
Paul, a focizó masztodon
Sven, a mozdonyvezető vipera
Willy, a pék víziló
Mike, a kézilabdázó farkas
Jonathan, az ács pók
Luke, az orvos masztodon
Ebenezer, a testépítő hangya
Vladimir, az uránbányász juh
Sven, az őstermelő mormota
Harry, az ács masztodon
Johnny, az orvos bélféreg
Emerald, a curlingozó tulok
Rupert, az ács rák

Mert minden bizonnyal
pirulna a pennám,
ha papírra vetné,
hogy lófaszerszám.