I.

Watashi wa pituburo desu.
Hajimemashite.

II.

Egy büdös mamuthónalj vagyok.
Mindennap hatkor kelek és marhát taposok az égre.
Egy villamosépítkezésen dolgozom, 46 éves vagyok, nős, csökkens.

III.

Ha V egy vektortér, A pedig egy lineáris transzformáció V-n,
akkor A összes lehetséges mátrixa hasonló,
tehát a nyomuk és a determinánsuk is megegyezik.

V.

Nem szeretem a négyes számot,
mert olyan, akár egy kiégett bohóc.

VI.

joZ$3Ph 4771L4 nem volt Hanoiban,
de ugyanannyi mazsola volt a térde kalácsában,
mint Fekete Pákó nyúlbohócszekrénye.

VII.

A bölcsességhez a csimpánz köldökén át vezet az út,
töltsük hát mindnyájan a végbelünkbe sósavat,
kivéve ÉN.

VIII.

Nem szeretem a robotokat, mert rasszisták.
Szerintük például a végtelenség egy sűrű, fekete agyvámpír.
Az összes robotot halálra kell kínozni, vagy egy szeneslapáttal agyonverni.
Mátyás király megmondta: szemük kivétessék, és a Budapesti Robotszínház kapujára tűzessék.

XXI.

"Achtung! A WC használata szamurájok számára is kötelező."

Múltkor a Jani,
aki
a
sógorom,
ellátogatott Monostorapátiba.
Nézelődött, és csodálkozva
szemlélte,
hogy
mennyire boldogok ott az emberek. Meg is kérdezett egy embert,
hogy mitől
ennyire
bol-
dog.
Azt mondta erre az ember, aki annyira boldog volt:
"Azért vagyok ennyire boldog," - mondta az ember,
aki valóban annyira boldog
volt - "mert ha mondjuk azt vesszük,
hogy a Tejútrendszer átmérője körülbelül 9.5×10¹⁷ km, akkor relatíve rendkívül közel lakom
Rio de Janeirohoz, amit egy nagyon szép helynek tartok."
Így aztán Jani
is
egyből jókedvre
derült.

Szőrös lovam alkonyatkor
Páratlanujjú géppatás,
Halál fenekén hurrikán
Törökülésben vermet ás.

Szalonnázik csendben kétszer
Olajkoszorú egyveleg,
Térdreroskad szendeszűzen,
És vérző béllel hentereg.

Papundekli másolását
Ne merészeld széjjelvágni!
Végtelenség szottyadt golyó,
Váltó, tengely, alufelni.

Hozzátok hát elibém, ó
A vajas tészta lányomat,
Diszperziót értelmezve
Szagolgatom a lábnyomát.

Most mélyből felszínre buggyan
Tojásrántotta hatalom,
Évezredek hokedlijén
A verset írni megunom.

Nem tudom, meddig leszek neked
még járókeretes, vak bagoly.
Tegnap a hentes felé menet
lábamra lépett egy hangyaboly.

A ma esti fogorvos gyanánt
felemás sapkát tettem fel.
Megvesztegetett csimpánz banánt
irreleváns terepszemle.

Az én csupasz segglyukamon át
útra kelt egy elit alakulat.
Teljes kiőrlésű gabonát
az altájéki fura furat.

Testem kihűl,
nem fűti tovább a szellem,
lelkem máshol ver tanyát,
a kozmoszon kívül, talán,
hol nem siratnak vert anyát,
ártatlan, ám ócska jellem
a hűtőszekrényem falán.

Pesten kívül,
ha csaj lennék, lenne mellem,
Oxim nincs, mi öl ragyát,
tegnap megcsípett a csalán,
dunna űzi a föld fagyát,
a melltartót úgy rühellem
betépett puskatus farán.

Ajánlás: Herceg! Ajánlom, használj szájvizet!

Fut egy lány az utcán,
cipősarka kopva,
körbetekintget, bár
csak ijedten, lopva.

Barátjához szalad,
ki elég mogorva.
Eldobja kalapját,
Mint egy mérgesgomba.

Barátnője hűtlen,
Lába kicsit donga,
Esténként az ágyban
Mindig sok a dolga.

Barátja szomorú,
Mikor meg van csalva,
Ám a családjában
Egész más a norma.

Boldog a nagyanyja,
Boldog vagyok én is,
Boldog lesz majd ő is,
Hogyha le lesz szopva.

A föld színén semmi báj,
jöhetsz velem, nem muszáj.
Megóvlak, ha kell, ne félj!
A föld színén semmi kéj.

A világban sok a baj,
vigyázlak, hogy meg ne halj.
Meghalhatsz, bármerre mész,
A világban sok a vész.

A lét olyan, mint a szar,
sebed helyén marad var.
Világ, élet mind lapos,
A lét olyan, mint a fekália.

mikor tavasszal Párizsban toltam a nyárshuszárokat
rothadt körtére ropták a mocskos takarítók
én a szocializmus fia vagyok mondta Lenin
3 + 5 = 12
ó Párizs te szajha
segédmotorkerékpár énekelt a poshadt égen
az Eiffel-torony egy nagy, szőrös lócitrom
mezőgazdasági vontató nehézpótkocsival
ne fűrészeljetek szét
bömbömbömbörömböm kétszer kettő
szárnyas kalapácsok hahotáztak tegnap éjjel
ó a májamban ott a megcsonkított Peru
zörög a tetves Párizs, mint egy bádogvíziló
tin tin pom titintinti pom
hej
megdöglöttek a harmincas évek munkások parasztok
a rádió bemondta
zrrrr Hszincsiang-Ujgurban nincs hacacáré
lőjünk célba egy cápa kiposhadt agyára
a bohócok nem vizelnek a zokogó lámpaoszlop
karba tett kézzel hörögnek a vécépapagájok
sír a megtébolyodott űrszegfűkardváros
a futurizmus egy szemüveges ámbráscet
Berlin Tokió Ouagadougou Than Pho Ho Shi Minh
Nhan dip cuoc thi Hoa hau Hoan vu! 1923-25
kepidikoabitokibakokita
?
a versem annyira értelmes mint egy döglött számítógép
ez egy random szöveg helye
még kétszáz sor
(fú de jó ez az anyag!)
vakablak Telkibánya
 

Alcím: (Nincs meg a nacim!) Befelé fordulás

Tegnap azon gondolkodtam,
miért nézek kifelé.
Belül van a baj! Ha tom'
előre, mi lesz, nem abajgatom.

Előbb a szemem próbáltam
befelé fordítani,
imitálva egy kancsal embert,
aki ordítani nem mert,

pedig fájhatott neki, hogy
egy kávéskanállal
a saját jobb szemébe nyúlva
önnön látószervét túrta.

Pupillámból érkező vér
a látómezőmnek
átmeneti csökkenését
okozta, ám a kés zökkenését (mert aztán azzal próbálkoztam)

fokozta a nyíló ajtószárny,
belépett tesóm,
s ha láttál már halálravált képet,
amint szemlátomást belépett,

akkor tudod, mit beszélek.
Ezután úgy hatá-
roztam, szemem hagyom
inkább mostan. Nagyon

fájt a jobb szemem már,
Szemtájékról áttér-
tem a jógára. Gondoltam:
a puffra ülök, bőrből van!

Fejemet a hasam felé
lassan közelíte-
ni kezdtem, mindent vártam,
csak azt nem, hogy ha bátran

előrehajolok, megreped a
gerincem. Pedig hát
ez a baleset gyakran megesik
egy depresszióssal, ha elesik

a jégen. Bár ez a dolog igazán
nem foglalkoztat
régen. Mikor volt már, hogy
lazán a korit felkötöttem? Megrogy

a térdem, ha rá gondolok,
mily bohó voltam
kiskoromban, gördeszkáztam,
ha alma kellett, fára másztam.

Fiatalság, bolondság!

Ej mi a kő, tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Az aranyon ült, az aranyon,
Éreztem, megöl, ha hagyom.

Sertés testét, az undokot
Mint a galambot etetik,
Simogattam. Ő remegett.
Ezért aztán, tyúkanyó, hát
meglékeltem a fejemet.

Ketten voltunk, alkonyodott:
"Add az aranyod, aranyod.
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám.
Nekem már várni nem szabad."

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled
"A te szivedet serte védi,
Az én belsőm fekély, galád.
Élj a tyúkkal barátságba'..."

És összecsaptunk. Rengett a part,
A vérem hull, hull, egyre hull,
És mi csak csatázunk vadul:
Anyám egyetlen jószága.

Éveim száma hatvanhat,
seggem a szádra pattanhat!

Erdőben:

Medvebocs anyjához menne,
leleményes állat.
Koraszülött - ámde -,
nem növesztett lábat.

Tóparton:

A vízen van épp egy csónak,
s látom, hogy egy mulya
leprás vízilónak
leszakadt az ujja.

Erdőben (újra):

A lajhár lassú és petyhüdt,
megvárná az estét.
Fa törzsével együtt
kettévágták testét.

Feltartott puskacső.
Egy gályarab.
Vagy egy gay arab?
Melltartót pulykacsa.

Eszik és csak dagad.
Fehér kacsók,
Hófehérke csók,
hatalmas maghasad.

Ha szívem meghasad,
hisz enyv ízű
szennyvíz hűt,
farívem még húsod.

Este mozizomláz,
tombol a tem-
pera tompora.
Teste horizontmáz.

Fenekembe beköltözött
egy népes méhcsalád.
Koloniát alapítva
kész is lett a kaptár.

Mi legyen a neve hát az
altáji méhlaknak?
Megvan a névadó,
ne legyen ez gondja,
nem lehetett más, mint
Romolusz és Rémusz anyja.

Beleléptem, szaga volt,
hamar ki is tudódott.
Morzsinak is jól jön majd,
ha nem akar utódot.

Tálba' nincsen mostan
maradék,
a kutya baja: csak rozs van.
Tálja áll a koszban,
mocsadék,
a kutya neme az: nos, kan.

Kertbe' nénik mosnak,
Jakabék,
fekete az aranyos lak.
Bár a százados vak,
odalép,
ahova madarak fosnak.

kényes pihenés jobb alagút
világuralomhoz ülésen
tőzsdei indítás marabut
az additív színkeverésen

nyelvek használt szövegek patak
árbockosár fedélzetemet
evezőket botokkal a bak
kecsketej ősi élce temet

húsevő szomj alábbi szintén
haragos ösvényen terjedt el
aki hisz az áldásban mint én
színes szinkronizált férjekkel

Veled szívesen végeznék
cici-puszi munkát,
olyan szép vagy most, kedvesem,
és oly sok mindent kérdeznék,
bennem ezer dolog munkál,
kérlek, add meg nekem!

Szádba szívesen élveznék,
vagy ahogy neked jó.
Az ágyunkat most megvetem,
hogy kényelmet érezz még
hajnali félegykor pénteken.
Kérlek, add meg nekem!

Melegség önt el ott alul,
ha veled vagyok így,
mert farkam forró vízbe lóg.
Néma a leszakadt zsalu.
Ránk az egész világ irigy,
kis térdelő spenót.

Talp, ramatyul nézel most ki, látom!
Fáradt gyökér kúszik fent az ágon.
Jázminok ültek szanaszét a téren,
József ováció kíséretében –
a tölgye kalap – ült a padokon.
Na vegyük alapul, ha rakodom
a rakpart alsó kövén. A WC-
tálra néztem, büdös gőz a lécén.
Neki aztán nem voltak jó okai,
meg is halt szépen a nagy Jókai.
Egyiptom kitárja jó Kairómat,
ha nem a gyógyszer, hát Jókai Mór hat.
Úgy, ahogy a teremnek nem inge a vércse,
jó versnek nem célja, hogy a plebs is megértse.
Tegnap behugyoztam.

Marilyn Manson halott testét
egy kifestőkönyvben láttam,
lógott a bele. Várta az estét
a tornacipőben a lábszag.
Cafatok és húsgombóckák
beterítették a képet.
Főztem egy instant Maggi-tésztát,
valahogy furcsa kék lett.
A tévén Ted Bundy kivégzése ment,
figyelte csipkés köténykém.
Hallottam, hogy odakint köt a cement,
s lehullott falamról egy fénykép.
Figyeltem, a rádió mennyi mocskot ont.
Szivárgott szemgödrén át a vér.
És láttam a repedező betont.
Követelt, korgott a kákabél.
Mocorgott, forgott sírjában egy ember,
s hallottam, kopog a padló alól.
A keypadon ficánkolt az ENTER,
s rebegtem: "küldd be álommanóm!".

Malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca.

Én mindig szopok, olykor nyalóka,
most a pisztolycső: micsoda móka!
És már a ravaszdi rókán a kéz.
Mosd fel agyvelőm a földről, ha kész!

Mi jobb, egy kihúzott fiók a lány asztalán,
vagy tóból kiúszott fióka vágy? Ez talány.

Fázik a víz, didereg a tavon,
s remeg a jég. Ez a hatalom!

Ó, tavasz ragyogj, bársony kikelet!
Hullámot kelt, ha a folyóba vizelek.
Ébredj te is már, kis pézsmapocok!
Jégyhegyet olvaszt, ha tengerbe hugyozok.

Éltem sokat,
láttam eleget,
mint a fűszál.
Tehén lelegelt.

Most a szülő
felnéz az égre,
halott fia,
egy büdös ogre.

A sínen állt.
Jött már a vonat.
Az égbe szállt
egy hintalovat?

Mézes hetek
vibrálnak számban.
Zsíros retket
innál a kádban.

Az ember nagy,
fekete pondró,
egy falatnyi
foshoz hasonló.

A szívem egy
óriás kamion.
Bús, nem lehet
kecses kabrió.

Sültek régen
palacsinták.
Mind megették
a pacsirták.

Agyamban egy
teljes, páncélos
alakulat van.
Tejes máléfos.

Jó ember a
csuklyakészítő,
mert gerbera
kertben részint nő.

Operába
megy ma a nő, mert,
tévén látott
egy manővert.

A combok a
fészerben vannak.
A comb, boka
széklete annak.

Éltem sokat,
Néztem az eget.
Ásványsókat
a Calgon megett.