Talp, ramatyul nézel most ki, látom!
Fáradt gyökér kúszik fent az ágon.
Jázminok ültek szanaszét a téren,
József ováció kíséretében –
a tölgye kalap – ült a padokon.
Na vegyük alapul, ha rakodom
a rakpart alsó kövén. A WC-
tálra néztem, büdös gőz a lécén.
Neki aztán nem voltak jó okai,
meg is halt szépen a nagy Jókai.
Egyiptom kitárja jó Kairómat,
ha nem a gyógyszer, hát Jókai Mór hat.
Úgy, ahogy a teremnek nem inge a vércse,
jó versnek nem célja, hogy a plebs is megértse.
Tegnap behugyoztam.

– Mi a közös a török hódítás korabeli Magyarországban és abban az emberben, akit elgáncsoltak?
– ???
– Elesett Kur vára.

– Hogyan a legkönnyebb felejteni?
– Alkohollal?
– Nem, negatív gravitációs mezőben.

Marilyn Manson halott testét
egy kifestőkönyvben láttam,
lógott a bele. Várta az estét
a tornacipőben a lábszag.
Cafatok és húsgombóckák
beterítették a képet.
Főztem egy instant Maggi-tésztát,
valahogy furcsa kék lett.
A tévén Ted Bundy kivégzése ment,
figyelte csipkés köténykém.
Hallottam, hogy odakint köt a cement,
s lehullott falamról egy fénykép.
Figyeltem, a rádió mennyi mocskot ont.
Szivárgott szemgödrén át a vér.
És láttam a repedező betont.
Követelt, korgott a kákabél.
Mocorgott, forgott sírjában egy ember,
s hallottam, kopog a padló alól.
A keypadon ficánkolt az ENTER,
s rebegtem: "küldd be álommanóm!".

Végighurcolták a varázslót a városon, s az összegyűlt emberek ünnepelve fogadták és megőrizték emlékezetükben őket, akik megszabadították a fületlen várost a gonosz mágustól.

Péter: Jó ez a sport, amit a német fickó talált ki!
Aba: Én is szeretem. Az isteni szabadalom!
Péter: [Énekel]
Aba: De király, miről énekelsz?
Péter: Az is tenisz, Aba, dalom.

újtó, s a mágus beverte gonosz fejét a falba. Eszméletét is vesztette, a rohadék.
Mire végre magához tért, átkozódni kezdett:
- Nevessetek csak! All der kill of Allah! – azzal fénycsóva bukott elő a mágus ujjából, s eltalálta a rút rókát, akit megrázott a sugár, s a mágushoz vonzotta őt.
- RÚT RÓKA! Halott vagy!
- Vagy te! – kiabálta a róka apja, s egy félig megevett szendvicset dobott a róka felé, aki azt elkapta, s jól beleharapott.
- Nem vagyok Vuk! – mondta a róka, s azzal lecsámcsogta Jarofhoneyt, aki azon nyomban elvesztette az erejét, a földre hullott, s úgy könyörgött:
- Ne, csak ezt NE!
De a róka nem engedett, tovább majszolta a kenyeret:
- Csám, csám!
- Neeeee! – ordította a mágus kínjában, már alig pihegett, de ekkor megszűnt a csámcsogás, a kenyér elfogyott.
- Most megöllek! – tápászkodott fel a mágus, de Tex elkiáltotta magát. Sőt, odaugrott a mágushoz és fejen ütötte egy balalajkával.
A két másik róka megdöbbenve bámulta a jelenetet, amint Tex balalajkájának húrjai csikorgó hanggal kettészakadnak a mágus kemény fején, s ettől a mágusnak leválik az állkapcsa. Az unszimpatikus Jarofhoney újra elalélt. Pár perccel később kicsapódott a kastély ajtaja, s kilépett rajta a rút róka a vállán Jarofhoneyyel, utána az apja, s végül Tex bátyó, aki meglehetősen örült a fejének.

(Folytatjuk)

Elbaszódás-versenyt rendeztek a németországi Magdeburg városában. A versenyen több mint 200 szódavízkészítő mérte össze tudását, akik kivétel nélkül az Elba folyó mentén élnek. Mokány György szakállamtitkár a Pitbull-lecsónak elmondta, hogy hamarosan Magyarország is otthont adhat egy ilyen kezdeményezésnek. Igaz, mi legfeljebb Rábaszódás-versenyt rendezhetünk (ha lesz rá pénz).

A Magyar Ortodox Borászok Egyesületének az antialkoholisták számára is van javaslata: nekik a villányi bort ajánlja. Ugyanis egy villába sokkal kevesebb fér a fenséges nedűból, mintha pohárba töltenénk. Így még a megrögzött alkoholellenesek is leguríthatnak belőle egy villával!

Pécsett egy idős asszony az út másik felére szeretett volna átmenni, de tartott a sok autótól. Egy jó kiállású, húszas éveiben levő fiatalember, aki zöld baseballsapkát és bőrkabátot viselt, felajánlotta, hogy átkíséri a gyanútlan nénit a túloldalra. A hölgy csak később vette észre, hogy nem hiányzik semmije. Biztonságból azért feljelentette a férfit, hisz ezek úgyis mind zsebtolvajok.

Szerda hajnalban elhunyt Torbacsil Rezső földmunkás, aki bekerült a Guinness-rekordok könyvébe is. Torbacsil úr országunk hírnevét öregbítette azzal, hogy a Világ Legfiatalabb Embere címet viselte 1924. január 4-én, 6 óra 15 perc 33 másodperckor, mintegy 224 milliszekundumon keresztül.

Holnaptól lánykapóló kapható az összes hipermarketben és állatkereskedésben! Magyar tudósok tenyésztették ki ezt a bámulatosan intelligens lovat, amely elkapja a lányt, ha az leesne a hátáról. Vigyázzunk, mert a kedves állatot már hamisítják kínai gyárosok!

Az ujjából piros sugár lövellt ki, s a rókák felé süvített, de Tex bátyónak támadt egy mentő ötlete, s elővett egy serpenyőt, melyről lepattant az átok.
A varázsló újra támadásba lendült, de most a rút rókának támadt mentő ötlete, s így bölcselkedett:
- Milyen fontos is a vas! – azzal egy vasdoronggal májon lóverseny, akarom mondani, vágta a varázslót.
- És a vitamin! – folytatta Tex, vitaminbombát robbantva a varázsló gatyája alá – Nem beszélve a fehérjéről! – s egy adag fehér J-betűt szórt a mágusra. A mágus – miután köhögött egy sort – ezt mondta:
- Jó, úgy látom, három ellen nem tehetek semmit, de egyedül téged le tudlak győzni – eközben ujjával a rút róka felé mutatott. - Párbajozzunk, puszta kézzel!
A róka beleegyezett. Szembeálltak egymással; Jarofhoney dühtől, a róka alapból torz arccal. Ekkor a mágus valami hablatyot kiáltott, amitől egy ketrec jelent meg saját maga körül.
- A fenébe! – kiáltotta – Tudtam, hogy heblityet kellett volna mondani!
- Akkor miért nem azt mondtad? – kérdezte az okos aparóka, de most nem olyan szokásos kisugárzása volt, hanem valami tök más, bosszús stílusa.
De ekkor reccsent valami: a mágusnak sikerült szétfeszíteni a ketrecrácsot.
- Most láthattátok, hogy mire vagyok képes! – azzal egy ugrással a két hős mellett termett, Texet egy kézmozdulattal odébb söpörte, s szeme villámokat szórt, nyaka derűsen izzott, keze megfeszült, szája bekékült, szeme elsötétült, álla leesett, belei ellazultak. De elkésett. A rút róka elvigyorodott, és így szólt:
- Gyakran fordul elő, hogy leesik az állad? – s választ sem várva folytatta – Gondjaid vannak? Bájszűz, akarom mondani, szájbűz? Nyelvizzadás, vagy gége-elnyálkásodás? Jarofhoney, egy szakképzett fogorvos áll előtted.
Azzal előkapott egy félliteres flaskát, szétfeszítette a mágus száját, s mielőtt az bármit tehetett volna, állragasztót fecskendezett a rászoruló varázsló szájába.
- Eff méb mebboffuvom! – nyökögte székelyül az állragasztott varázsló.
- Ezzel még nincs vége! A gyűjteményemből mindenkinek jut egy kis ínysorvasztó, valamint nyelveltávolító!
De Jarofhoney ezalatt feltápászkodott, felemelte a két kezét, valami kicsúszott a száján, és a rosszul ejtett varázsige miatt majdnem porig égett, mint a szerelem.
- Te aztán szépen leégetted magad! – szólt a rút róka. Felemelte a már alig lélekjelenlévő Jarofhoney fejét, s egy kis olajat öntött a szájába. Azután meggyújtott egy gyufát, rálépett a varázsló lábára, aki elkiáltotta magát: – ÁÁÁu! – közben beledugta az égő gyufát Jarofhoney szájába, akinek akkorát robbant az orra, hogy leesett a füle.
- ÁÁÁÁ! Most szedhetem össze a füleim!
- Nem szedheted össze! – A róka lángra lobbantotta a fülevesztett Jarofhoney haját egy öngyújtóval.
A varázsló kikapta a róka kezéből az öngyújtót, földhözcsapta, s felugrott, hogy végezzen a halálos fegyverrel.
- BUMM! – robbant az öngy

(Folytatjuk)

Malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca
malacozik a koca.

- Oké, Tex bátyó! – súgta a róka apja – Te menj előre és balra!
- De hát hogyan tudna Tex kétfelé menni?
- Nem tudom, de ő különben is hatökör! - traktálta őket humorral az aparóka.
- Úgy lesz a legjobb, ha Apu megy középen, Tex, te mész balra és én megyek jobbra – jelentette ki a róka sugárzó sivársággal.
Még egy ideig vitáztak, ki menjen merre, aztán rókaapa és Tex összesúgott, majd a rókaapa higgadtan kijelentette:
- Szavazni fogunk!
- Hárman? – tette fel a matekos kérdést a rút róka.
- Sorsoljuk ki! – vágta rá a semmire a semmilyen ötletet Texbátyó.
- Oké, ki tud kiszámolót? – egyezett bele a róka.
Megrázó csend törte meg a csendet, de legalább ezzel is megemlékeztek az árvízsújtotta ukránokról.
- Van egy ötletem, figyeljen mindenki! - szólt a rút róka. - Mindhárom alagútba bombát dobok, s miután felrobbantak, küldök egy felfedezőgépet, amit irányíthatunk.
- Jaj, fiam, addigra lemegy a... az... az az égitest, ami egész nap melegít, az egyetlen csillag a Naprendszerben, hogy is hívják azt? Plútó? Vénusz? Föld? Víz? Tűz? Szív? Na mindegy, mire ennek a végére érünk, addigra beköszönt a jégkorszak.
- Egyszerű, menjünk mind a hárman középen! – mondta a róka, s így is lett.
Elindultak hát. Amikor már fél perce mentek, látták, hogy a jobbra és a balra vezető járat is csatlakozik a középsőhöz. A róka túl sötétnek találta az utat, fogott egy zseblámpát, egy zseblámpát és egy zseblámpát, a zseblámpát ő vette a kezébe, a zseblámpát Texbátyónak adta, a zseblámpát pedig az apjának passzolta. Először a rút róka felkapcsolta a zseblámpáját, azután az apja felkapcsolta a zseblámpát, s végül Tex bátyó felkapcsolta a mókust. Hát így mentek, mendegéltek, amíg el nem értek egy dagadt csávót, aki a földön hevert és diétás kutyakaját habzsolt. Mikor az meglátta őket, elkiáltotta magát:
- Idegenek, idegenek, idegenek!
Mikor befejezte a velőtrázó sikongatást, csuklani kezdett. A rókák hiába próbáltak menekülni, már késő volt.
- Mi ez a lárma? – zsörtölődött a mágus közeledve – hogyhogy idegenek... A RÚT RÓKA! – váltott hirtelen hangnemet Jarofhoney, s jól elbotlott a fekvő ürge kiálló lábában. Feltápászkodott, s mosolyt erőltetett a rusnya pofájára.
- Már régóta várom ezt a napot – susogta –, tudtam, hogy eljössz, most végre leszámolhatok veled... Good death! – kiáltotta idegen nyelven, miközben a csapatra szegezte középső ujját.

(Folytatjuk)

- Bátyó, fater! – azzal az ágyra dobta a kofferét Tex bátyó, mitől az nyomban összeroskadt.
- Miért vagy fekete? – csodálkozott a rút róka, aki most engedte csak el fulladozó apja nyakát.
- Brazil bőrégető kúrán voltam.
- És miért vagy kormos?
- Hát, összetévesztettem a kéményt az ajtóval.
- Ahá, szóval télapósat játszottál! – humorizált a róka apja. - Jut eszembe, a szomszéd hol marad, róka-fiam?
- Még nem heverte ki a motoros ramazurit, pedig ki akartam engesztelni egy kis háziasított leprával. Azt mondta, hogy csak akkor bocsát meg, ha még egy kis szemolvasztó krémet is ajándékozok neki. Hiába mondtam, hogy a mágusra kentem az egészet, és forró ólmot tudnék felajánlani, elkezdett üvöltözni velem, hogy a mágus a barátja, meg még ilyen marhaságokról dumált, aztán felindultságában a saját lábába rúgott.
- Na mindegy, ha a mágus a barátja, akkor ő a Canofcola! – jelentette ki kacagó májjal a róka apja.
Ezután a három cimbora kezet fogott, s megtervezték a missziót. A rút róka lett a vezér. Hát elindultak Jarofhoney kastélya felé. Feltűnt a hatalmas épület, ott magasodott a kicsi Empire State Building mellett.
Beléptek a kastélyba, ami nem volt túl egyszerű, mert maga a kapu három méter magas volt, s száznegyven mázsa. Így hát a róka elővett egy távirányítót. Megnyomott rajta egy kék gombot. Ennek nem volt semmi értelme, mert a kapu már nyitva volt.
A banda behatolt a kastélyba. Minden, amit láttak, valóságos volt, kivéve az, ami nem.
- Itt kell lennie valahol – súgta Tex bátyónak a rút róka apja.
- Kivéve, ha nem, mi? – gúnyolódott a róka, aki legalább annyira félt, mint saját maga, kivéve, ha nem.
Ez a százemeletes kastély olyan barátságtalan volt, mint az a majonéz, amit felszabaduláskor ültettek egy majom ánuszába. Mentek, mentek, mentek. Aztán Tex elkiáltotta magát:
- ÁÁÁÁ! Otthon hagytam a fogkrémem!
- Csönd – csendesítette unokatestvérét a róka –, még felébreszted Jar egyik házőrző taposóaknáját!
Ezután nem szóltak egymásnak egészen addig, amíg a járat háromfelé nem ágazott.

(Folytatjuk)

Miután a rút róka megszégyenítette a mágust, Jarofhoney gonosz terveket eszelt ki a róka kifüstölésére. A mágus egy elátkozott kastélyban lakott. Egész nap az üstje előtt állt és mérgező főzeteket forralt, addig, amíg nem vett egy modern ülőgarnitúrát. Utána egész nap az üstje előtt ült és mérgező főzeteket forralt. Több napig ezt csinálta, amíg ki nem ötölte: sajt. (Mert az igaz, hogy a róka laktózérzékeny volt.)
Beöltözött boszorkánynak, illetve kedves öregasszonynak, s a kosarába tette a sajtot. Elment a rókához, becsöngetett, és a róka kinyitotta az ajtót. Legalább is csak akarta, mert ahogy megfogta a kilincset, az ajtó a beöltözött mágusra esett. Miután a mágus kikászálódott az ajtó alól, így szólt:
- Hoztam neked egy kis sajtot!
- Mi, hogy megakadjon a torkomon? Aztán jöjjenek a temetési vállalkozók, s egy üvegkoporsóba tegyenek, aztán az egyik megbotoljon, s úgy köhögjem fel? Azt ajánlom, tűnj el, mielőtt hozom a láncfűrészt! – azzal felvette az ajtót, s a varázsló orrának csapta.
Jarofhoney ezután hazament a kastélyába.
Teltek, múltak az évek, tisztiszolgák tündököltek, majd páviánsün hanyatlott a tejúton.
A róka már nagyon haragudott Jarofhoneyra, mert az folyton füllevágó kúrákkal akarta átvágni. Ezt a róka megunta, fogta egyszerre mind a három mobiltelefonját, s összehívta ismerőseit. Kisvártatva meg is érkezett az apja.
- Apa! – nyögte a rút róka a szokásosnál is eltorzultabb arccal – Apa, hát eljöttél és hoztál nekem alsógatyát? – azzal az apja nyakába borult, s egészen addig sírt, amíg újra ki nem nyílt az ajtó, s egy fekete alak lépett be rajta.

(Folytatjuk)